Felnőttem: falun. Írni én is az általános iskolában tanultam, azóta nem gyógyultam ki belőle. Ha megkérdezik, hogy kihez hasonlítanám magam, Bercikét szoktam mondani. Ő a szomszéd tyúkja. Ő is költ. Néha azt mondják, sokat beszélek. Ezek szerint, ha sok beszédnek sok az alja, akkor rendkívül aljas is vagyok. Amikor nem írok, azon gondolkozom, hogy miért nem. Amikor írok, akkor meg minden máson. Szerencsétlennek szerencsés vagyok, szerencsésnek meg szerencsétlen. Kicsit kevesebb, mint ami és kicsit több, mint ami nem.

A legtöbbünk azt hiszi, hogy nem túl kreatív alkat. Még a művészek nagy része is sokszor hivatkozik alkotói válságra, hogy megállt az alkotói folyamat, ma mindenki hagyjon békén, majd írok, ha írok, festek, ha festek, slussz. A kreativitás azonban nem így működik. Viszont egy dolog biztos: működik. A baj az, hogy nem vesszük észre. Hogyan vegyük észre a bennünk élő kreatív zsenit, hogyan csalogassuk elő? Tényleg van bennünk, vagy csak hülyít az előadó? Nézőpontváltások, szituációkezelés, tényleg tanulható? Kiderítjük!

Gyere el Bence előadására és beszélgess vele a szünetekben december 9-én, a II. Láthatatlan Konferencián!

Jelentkezek
      • Ajánlott böngésző: Google Chrome